Ismerkedjünk meg az Alberta Sports Hall of Fame egyik legújabb tagjával: Fodor Gyuszival!
Fodor Gyuszi 1936-ban született Szegeden. Gyermekkorában családja több városban is élt, végül középiskolás éveire Sopronban telepedtek le. Itt érettségizett, és ekkor ismerkedett meg a kézilabdával is. A Soproni Erdőgazdasági Technikumban szerzett végzettség után 1956-ban kezdte meg tanulmányait erdőmérnöki szakon.
Az 1956-os forradalom miatt az egyetem oktatói és hallgatói Ausztriába menekültek. Ott a kar dékánja több országgal is tárgyalásokat folytatott annak érdekében, hogy a csoport együtt maradhasson. Végül Kanadát választották, mivel a kanadai állam és a British Columbia Egyetem (UBC) lehetőséget biztosított arra, hogy a tanulmányaikat angolul és magyarul is folytathassák, magyar és kanadai oktatók közreműködésével. Több mint 250 hallgató, oktató és családtag vágott neki az útnak, és 1957. január 8-án érkeztek meg hajóval a kanadai St. John városába. Innen vonattal folytatták útjukat Vancouverbe. Februárban átköltöztették őket Powell Riverbe, ahol az őszi tanév kezdetéig intenzív angol nyelvi képzésen vettek részt. Később tanulmányaikat a University of British Columbia-n folytatták.
Gyuszi két év után az erdőmérnöki képzést félbeszakította, és sporttudományi tanulmányokra váltott. 1959-ben feleségül vette Tormási Erzsébetet, aki szintén erdőmérnök hallgató volt. Három éven belül három gyermekük született: Erzsike, Judi és István. Gyuszi a testnevelési diplomáját munka mellett, esti és nyári kurzusokon szerezte meg.
Egyetemi évei alatt aktívan sportolt: tagja volt a UBC röplabda-válogatottjának, emellett teniszezett és focizott is. A sport nemcsak a mozgás öröme miatt volt fontos számára, hanem a kanadai életbe való beilleszkedésben is nagy szerepet játszott.
1962-ben Edmontonba költöztek, ahol Gyuszi a város sportigazgatójaként kezdett dolgozni. Ugyanekkor újra kézilabdázni kezdett. Eleinte játékosként segítette a kanadai kézilabda fejlődését a Magyarországon szerzett tudásával. Beállóként és átlövőként játszott; játékintelligenciáját és pályán nyújtott teljesítményét hamar elismerték társai is. Szerettek vele együtt játszani, mert jelenlétével mindig emelte a csapat színvonalát.
1963-tól egyre nagyobb energiát fordított a kézilabda kanadai népszerűsítésére. Addig főként európai származású kanadaiak űzték a sportot Albertában, ő azonban hitt benne, hogy idővel a helyi fiatalok is felfedezik majd a kézilabdát. Több középiskolában segítette csapatok létrehozását, és kulcsszerepet vállalt az Alberta Kézilabda Szövetség munkájában. Hasonló lendülettel támogatta a sportág terjedését Saskatchewan tartományban is.
Gyuszi nemcsak tartományi, hanem országos szinten is jelentős hatással volt a sportág fejlődésére. Részt vett a Kanadai Kézilabda Szövetség megalapításában, valamint az 1967-ben induló Kanadai Kézilabda Bajnokság létrehozásában. Az első bajnokságot Alberta nyerte meg, és az évek során több mint tíz országos éremhez segítette csapatát, játékosként és edzőként egyaránt. Kanadában széles körben elismerték sportolói, edzői és szakmai munkásságát.
Nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket ért el. 1967-ben részt vett a svédországi világbajnokságon és más nemzetközi mérkőzéseken a kanadai válogatott tagjaként. Később a válogatott edzője lett, és az 1972-es olimpiai kvalifikáción is szerepelt, edzőként és játékosként egyaránt. Az általa vezetett alberta-i csapatból három játékos is bekerült a válogatottba, akik részt vettek az 1976-os montreáli olimpián. Nemzetközi kapcsolatai révén segítette az 1978-as Észak-Amerikai Bajnokság megszervezését. Számos tanítványa szerepelt a kanadai válogatottban – köztük saját fia, István is.
Aktív pályafutása lezárása után is közel maradt a sporthoz. Még 78 évesen is teniszezett. Az Edmontonban rendezett 2001-es Atlétikai Világbajnokságon és a 2005-ös Világ Masters Játékokon önkéntesként, magyar sportolók mellett tolmácsként tevékenykedett. A sport és különösen a kézilabda iránti szeretetét családjára is átragasztotta: fia, István válogatott játékosként Észak- és Dél-Amerikában is szerepelt, unokája pedig részt vett az Ifjúsági Világbajnokságon. István jelenleg edzőként dolgozik, és két éve elindított egy csapatot a Kanadában még kevéssé ismert strandkézilabda sportágban. Bár Gyuszi érdeklődéssel figyeli ezt az új formát, szívéhez mégis a „klasszikus” kézilabda áll közelebb. Amikor csak teheti, követi a magyar kézilabda eseményeit, és szurkol a magyar csapatoknak a párizsi olimpián is.
Fodor Gyuszi fáradhatatlan munkája és elkötelezettsége az albertai kézilabda népszerűsítéséért maradandó nyomot hagyott a tartomány sportéletében. Elismerésként 2024. május 24-én ünnepélyes keretek között beiktatták az Alberta Sports Hall of Fame tagjai közé.
Ezúton is szívből gratulálunk az elismeréshez, és minden jót kívánunk az Edmontoni Magyar Kultúrkör nevében!
Fábrik Eszter, KCSP ösztöndíjas, 2023-2024