🇭🇺
Június 4-én és 5-én egy-egy esemény keretein belül emlékezett meg Edmonton magyarsága a 106 évvel ezelőtti békediktátum tragédiájára. A magyar történelem egyik legszomorúbb napjának évfordulóján koszorúzással róttuk le tiszteletünket, míg másnap egy verskoncertet szerveztünk a Magyar Házban.
Az Ismerős Arcok ismerős szavai kiválóan leírják a szétszakított Magyarország és a határon túlra került magyarság gondolatait. A Kárpát-medencétől 8000 kilométerre, a párszáz fős edmontoni közösségben sincs ez másképp, hiszen közülük sokan a szórványból hagyták el az óhazát, és érkeztek Kanada földjére.
„Magyar az, akinek fáj Trianon” – tartja a mondás, s tényleg, van benne igazság, hiszen az 1920. június 4-én aláírt szerződésben egyoldalúan, a magyar fél meghallgatása nélkül döntöttek több millió honfitársunk határon túlra kerüléséről és az ország kétharmadának elcsatolásáról. A dokumentum inkább volt diktátum, mintsem béke, nem véletlen, hogy a magyar közbeszéd is e két szó együttesét használja az eseményre.
Edmontonban a történések 106. évfordulójára a Szent Imre-templom előtt koszorúzással emlékeztünk. Beszédet mondott Berkes Zoltán, a Corvin Történeti Társaság elnöke, míg Matthew atya imájában kérte a szétszakított magyarság összetartását és békében élését. Parti Margit Juhász Gyula Trianon c. versét szavalta el. Az Összetartozás fájára – amely a közös tőről fakadást, szertenyúló ágaival pedig a diaszpóra magyarságát jelképezi – elhelyeztük a nemzeti színű szalagot.
Június 5-én Lutter Imre József Attila- és Radnóti-díjas költő, versmondó, és Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző volt a vendégünk a Magyar Házban. A két művész nyugat-kanadai turnéján látogatott hozzánk, verskoncertjük pedig a Hazám címet kapta. Az estnek az összetartozás, hazaszeretet, nemzeti emlékezet volt a középpontjában, mely során többek között Petőfi, Ady és Radnóti versei hangzottak el a művészek tolmácsolásában.
Trianon mindig emlékeztetni fog minket arra, hogy milyen fontos a nemzeti öntudat, az összetartozás, és az anyaországhoz való kötődés. A magyarsággal együtt Trianon emlékezete is él, és élni is fog.
🇬🇧
On June 4 and 5, Edmonton’s Hungarian community commemorated the tragedy of the peace dictate imposed 106 years ago through two separate events. On the anniversary of one of the saddest days in Hungarian history, we paid our respects with a wreath-laying ceremony, followed the next day by a poetry and music concert at the Hungarian House.
The familiar words of Ismerős Arcok capture the thoughts and feelings of a divided Hungary and of Hungarians living beyond its borders. Even 8,000 kilometers from the Carpathian Basin, within Edmonton’s small Hungarian community, these sentiments remain very much alive, as many members of the community left their homeland from scattered Hungarian communities abroad and eventually made Canada their home.
“A Hungarian is one for whom Trianon is painful” – as it says. There is indeed truth in this, for the treaty signed on June 4, 1920, determined – without hearing the Hungarian side – the fate of millions of Hungarians who suddenly found themselves outside the country’s borders and resulted in the loss of two-thirds of Hungary’s territory. More a dictate than a peace agreement, it is no coincidence that Hungarians commonly refer to the event as the “Treaty of Trianon” or simply the “peace dictate”.
In Edmonton, we marked the 106th anniversary with a wreath-laying ceremony in front of St. Emeric Church. Remarks were delivered by Zoltán Berkes, president of the Corvin Historical Society, while Father Matthew offered prayers for the unity and peaceful coexistence of Hungarians separated by borders. Margit Parti recited Trianon, a poem by Gyula Juhász. A ribbon in the Hungarian national colours was placed on the Tree of Unity, whose common trunk symbolizes shared origins and whose far-reaching branches represent Hungarians living throughout the diaspora.
On June 5, we welcomed Imre Lutter, recipient of the József Attila and Radnóti awards, poet and reciter, and Péter Huzella, Kossuth Prize-winning composer and performer, to the Hungarian House. The two artists visited Edmonton as part of their Western Canadian tour, presenting a poetry and music concert entitled My Homeland. The evening focused on unity, love of country, and national remembrance, featuring works by such poets as Sándor Petőfi, Endre Ady, and Miklós Radnóti, performed and interpreted by the artists.
Trianon will always remind us of the importance of national identity, solidarity, and our connection to the mother country. As long as the Hungarian nation exists, the memory of Trianon will exist with it.
Írta/Written by: Bartha Kristóf KCSP-ösztöndíjas // Kristóf Bartha KCSP-scholar
