Az edmontoni Északi Fény Amatör Színház tagjai izgatottan készültek az immáron harmadik alkalommal megrendezett KAMASZ – Kanadai Magyar Amatőr Színjátszók fesztiválra. Vancouver és Edmonton után most a Torontói Magyar Ház volt a házigazdája a 2 napos eseménynek, ahol előadások mellet a résztvevők Udvaros Dorottya, Tarján Györgyi és Szabados Mihály által tartott workshopokon vehettek részt.
Első nap a Vancouveri Magyar Színház (VanMa) csupa szív előadásában „Mrozek: A Nyílt tengeren” című bemutatóját láthatta a szép számban összegyűlt közönség. Ez után Szabados Mihály vendégművész egyszemélyes színháza következett „C. mint Cyrano” címmel, mely az eredeti darab általa lerövidített és megrendezett „szobaszínház” változata. Mint ahogy azt Edmontonban egy másik Szabados előadáson láthattuk, a nézőtéri ülések itt sem a hagyományos módon voltak elrendezve, hanem ellipszis alakzatban. Középen játszott a művész a közönséget és a kreatív kellékeit ötletesen bevonva, közel 50 percre folyamatosan magával ragadva közönségét. Nagy siker volt a szokatlan formátumú előadás.
Másnap a Torontói Hangyaboly Színházi Társulat Örkény István klasszikusát a „Tóték” című darabot dolgozták fel nagy munkával sok szereplővel és szép sikerrel. Ezután jöttünk mi, az Edmontoni Északi Fény Társulat, „Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben” című darabjának modern értelmezésű multimédiás komédiámkat láthatták egy fantasztikus előadásban, sok nevetéssel. A darabot Opra-Szabó Zsófi a színház igazgatója és Ivaskó Gergely, volt KCSP ösztöndíjas, az edmontoni amatör színház alapítója irták a mai életre.
A visszajelzések szerint társulatunk élvezetes élményt nyújtott a nézőknek és fantasztikus hangukatot keltett, amihez ezúton gratulálunk mindenkinek aki ebben a produkcióban szerepet kapott akár a színpadon, akár a kulisszák mögött.
Az est zárása a Magyarországról érkezett Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő Udvaros Dorottya „Ady- Pilinszky: Csend, törékeny, üres” gyönyörű és magával ragadó felolvasó estje volt, méltó befejezéseként ennek a csodálatos két napnak.
Minden színtársulat rengeteg energiát ölt bele, hogy bemutathassa színdarabját, sokszor nagyon nehéz körülmények között készülve az előadásra. Külön dicséret illeti meg a darabok rendezőit, segítőit, ők is fantasztikus munkát végeztek, és csak egy pillanatig tűntek fel a darabok végén amikor a megérdemelt tapsot kapták meg a társulatok.
Persze mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a torontói remek szervezés, a fantasztikus segítők hada, kiemelve a díszletekért, a hangért, a fényért felelős háttéremberek is, hiszen nélkülük az élmény nem lett volna teljes.
A színház, mint művészeti ág újra fénykorát éli a kanadai magyar diaszpórában és a népszerű néptánc mellett, mint összekötő kapocs tartja életben az egységes kanadai magyarságot.
Eza hétvége nem csak a színjátszásról szúlt, de újbóli személyes találkozásokról, kapcsolat építésekről és arról, hogy Kanadában jó is magyarnak lenni.